Visszás vadkárkezelés
Rosszul szabályozott kárbecslői rendszer, életszerűtlen törvények nehezítik a vadászatra jogosultak életét, akik éves szinten több millió forintot is veszíthetnek emiatt. Az Országos Magyar Vadászkamara és a Magyar Vadgazdálkodási Szakértők Országos Egyesülete is változást sürget.
Kifejezetten nehéz helyzetbe hozta az új polgári törvénykönyv a vadászatra jogosultakat, mivel lényegében kimentési lehetőséget sem hagyva szigorította a rájuk vonatkozó felelősségi szabályokat – közölte lapunkkal az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) jogásza. Székely István rámutatott: a kódex értelmében a vadászatra jogosult csak akkor mentesül a vad által okozott kár megtérítése alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A jogszabály ugyanakkor nem határozza meg, mit jelent az ellenőrzési kör és az elháríthatatlan ok. Ez utóbbit sokan a vis maiorral (ilyen az árvíz, a földrengés stb.) azonosítják, s épp ebből adódik, hogy a kimentés szinte lehetetlen. Azzal pedig, hogy a sértett fél is hibázhatott, egyáltalán nem számol. Pedig, mint arra a kamara tisztségviselője felhívta a figyelmet, a közutakat és a településeket az ember hozza létre, szükségletei által meghatározott mértékben, tekintet nélkül a vadállomány élőhelyére. Egy több ezer hektáron gazdálkodó vadászatra jogosult nem állíthat minden vadon élő állat mellé egy vadászt, aki korlátozná az állatok mozgását.
– Ha ebből indulunk ki, akkor a jogosult számára elháríthatatlan ok, ha a vadon élő állat kimegy a közútra, és ott baleset részese lesz, de ugyanígy az sem akadályozható meg, hogy bemenjen a település belterületére, ahol tönkreteheti az ingatlan kerítését, feltúrhatja a kertben található ültetvényt, és így tovább – magyarázta Székely István, hogy miért tartják életszerűtlennek és elfogadhatatlannak az elháríthatatlan oknak kizárólag vis maiorra történő korlátozását. Az OMVK véleménye az, hogy a vad által okozott károk megelőzésére és csökkentésére szigorú együttműködési kötelezettséget kell előírni a mező- és erdőgazdálkodási károk vonatkozásában a földhasználók és a vadászatra jogosultak között, mert enélkül a károk megelőzésére vagy csökkentésére lehetőség sincs. A vad és a gépjármű között összeütközésekből fakadó károk esetén pedig a Nyugat-Európa számos országában már kimunkált megoldás hazai bevezetését szorgalmazzák, eszerint a járművezető jogosult lenne kiegészítő biztosítást kötni az autójára a vad és gépjármű összeütközéséből eredő károk vonatkozásában.
A törvényi szabályozás visszásságai mellett a vadkárbecslők felkészültsége is sok problémát okozhat. Varga Zoltán, a Magyar Vadgazdálkodási Szakértők Országos Egyesületének (MVSZOE) elnöke szerint nagy szükség lenne a vadkár tekintetében módszertani levelekre, szakmai továbbképzésekre, valamint az etikai kódex szigorú betartására. Sajnos ezek hiánya miatt sok téves felmérés készül, s ezek eredménye a bíróság előtt legtöbbször már kijavíthatatlan. Mint mondta, előfordulhat, hogy ugyanarról a káreseményről hárman háromféle kárértéket jegyeznek fel.
– Ennek több oka lehet. Sokan az alapos méréseket, az egész napos, pepecselő munkát igyekeznek megspórolni, ezért ránézésre saccolnak meg egy összeget, amely vagy közelít a tényleges kárhoz, vagy nem. Sajnos azonban olyan kárbecslők is akadnak a rendszerben, akik valamiért kedvezni akarnak a hozzájuk forduló vad- vagy mezőgazdálkodónak – mutatott rá az igazságügyi szakértő, Varga Zoltán. Az MVSZOE elnöke hangsúlyozta: a bíróság elé került vitákban sokszor szinte lehetetlen igazságot tenni, mivel a per kezdetéig megtörténik az aratás, így új helyszíni felmérésre már nem lesz mód, a rosszul, vagy egyáltalán nem dokumentált kárbecslés alapján pedig nincs szakértő, aki rekonstruálni tudná a történteket.
– Éppen ezért fontos, hogy a káresemény után megbízható szakembert kérjünk fel, rendeltessünk ki, aki megfelelő módszertan szerint méréseket készít és részletesen dokumentál. A hasraütésszerű saccolással dolgozó becslőket ne fogadjuk el, kérjük inkább a mezőgazdasági vadkár vagy az erdei vadkár szakterületi kompetenciával rendelkező igazságügyi szakértő kirendelését – hívta fel a figyelmet Varga Zoltán, majd leszögezte: ahhoz azonban, hogy valóban rend legyen ezen a területen, magasabb tudományos felkészültséget és szigorúbb erkölcsi etikai normákat kell megkövetelni minden kárbecslőtől és szakértőtől.
(MNO)
