A lakiteleki erdők leírása, különös tekintettel az őshonosság tükrében

OLYMPUS DIGITAL CAMERAAz Alföldi Erdőkért Egyesület őszi Kutatói Napján „A lakiteleki erdők leírása, különös tekintettel az őshonosság tükrében” címmel tartott előadást Felföldi Zoltán, Lakitelek polgármestere, aki maga is gyakorló erdőgazdálkodó. Előadásának anyagát most az Erdő-Mező Online is közzé teszi.

Az Alföldi Erdőkért Egyesület engedélyével a Kutatói Nap többi előadása is olvasható az Erdő-Mező Online portálon!
A cikk alján ajánlót és tartalomjegyzéket is talál!

A LAKITELEKI ERDŐK LEÍRÁSA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ŐSHONOSSÁG TÜKRÉBEN

Felföldi Zoltán
Lakitelek Nagyközség Önkormányzata

Bevezetés

„Szikra a Kecskemét Szaharája. Egy tenger, homokból. Azóta már megfogták a faültető unokák, akkor még szabad volt a homok, s futott, vándorolt, hömpölygött a végtelenbe megszakadozott hullámokban, tetszése szerint. Köröskörül végtelen darabon sem víz, sem növény; a nap liliomszínekben szórja verőfényét a milliárd apró homokszemekre, melyek mozognak, hömpölyögnek szemkápráztató gyorsaságban, mintha ezer meg ezer láthatatlan seprő dolgozna szüntelen, vagy hogy csak a napsugár mozog és ugrándoz rajtuk. Állatnak, élő teremtésnek semmi nyoma. Ez a föld nem lehet szülője még egy picinyke ürgének sem. Mert ez a föld csak átutazóban van. Itt nem lehet odahaza senki, ahol maga a föld sincs odahaza. Egy ürge is szereti, ha lyukát elhagyja, hogy visszatalálhasson rá… Ej, ki próbálna itt megjelölni ha csak egyetlen porhanyó dombot, amelyikre holnap rátalál? A buckák odább sietnek, mint a nyugtalan utas. Föloszlanak, futnak és alakulnak. Mély halotti csönd van. Csak néha csattan egyet fent a légben a villás fecske, mely nem átall erre röpülni. Messze, nagyon messze egy-egy vadkacsapár hápog. Ott valahol nádas van. Majd bölömbika huhhant erős, durva hangján. A nap ha kél, egy homokbuckából kapaszkodik fel, a lehajló égről lehunytakor megint egy homokbuckába pottyan be. Egy fénylő vándorló homokbuckának látszik a nap is, melynek arany porzója szétfrecseg a magasból a szürke-barnás, egyszínű világ fölött. Soká, soká kell menni, míg végre feltör az ajkon önkéntelenül az örömkiáltás: fű, fű! Most már nem messze lehet a víz sem. Törpe füzek között kanyarog a regényes Tisza, a mi édes vizű folyamunk. Balról kis viskó fehérlik, a pusztabíró lakása. Dús legelők terülnek el mögötte, zúgó nádasokkal. Amott egy cserény, szemben vele megbarnult szárnyék, ahová a gulyák, ménesek jutnak »fedetlen« hajlék alá.”
(Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös)

„Éjfél lehetett, midőn egy több száz holdra terjedő kukorica földet elhagyva, egy szakadékos homokdomb által félig rejtve tartott kis házat pillantánk meg. Ez a „szikra” csárda. Félreesik az országúttól. Csaknem a Tisza partja alatt, az itt legmagasabb part homokdombjaitól eltakarva, körülültetve ezüstfüzekkel és kanadai jegenyékkel.”
(Jókai Mór: A mocsárok rejtekhelye)

Lakitelek bemutatása

Általában minden Kárpát-medencei település bemutatása úgy kezdődik, hogy az adott település már a Honfoglalás korában, vagy az azt jóval megelőző időben is lakott volt. Lakitelek esetében sincs ez másként. A Honfoglalás korában még Felsőalpár nevű település az évezredes tiszai átkelőnél alakult ki, lakói pedig – a Garamszentbenedeki Apátság 1075.évben kelt alapítólevelének tanúsága szerint – már a 11. században foglalkoztak szőlőműveléssel.

Lakitelek ma 4.600 lakosú település a Duna-Tisza köze keleti peremén, Kecskeméttől 27 km távolságra. A település közigazgatási területe 5.466 ha, ebből 5.019 ha külterület, 447 ha belterület. Lakitelek ezzel a Kecskemét környéki települések között a viszonylag kisebb külterülettel rendelkező falvak közé tartozik. Autóval elsuhanva a település közigazgatási területét kettészelő 44-es számú főúton „unalmas”, „egyhangú”, „lapos” vidéket érzékelhet a fővárosi, vagy a dunántúli átutazó. A vidék leírásánál a felvidéki születésű Mikszáth sem fukarkodott a negatív jelzőkkel. Pedig a viszonylag kis terület sok apró csodát, változatosságot rejt az érdeklődő és értő szemek számára. Ez a változatosság két aspektusban ragadható meg.

lakitelek_terkep

1. Lakitelek részben tipikus homokhátsági, részben Tisza-völgyi település. Külterületének nyugati, észak-nyugati része „Kecskemét Szaharája”, ahol a korábbi homoki tölgyesek, erdős szetyeppei területek helyét a török időkben futóhomok foglalta el, amelyet a 18-19. században szőlővel és akácfával kötöttek meg. A település keleti-délkeleti része már a Tisza-völgy. Ennek északi fele (a 44-es számú főúttól északra) fővédvonallal védett, korábbi ártéri terület, az ún. „Nagyrét”, ahol az ártéri öntéstalajon Lakitelek legjobb mezőgazdasági területei fekszenek. Délebbre árvízjárta területek, az ún. „Kisrét” és a Tőserdő található. A Kisrétben elsősorban legelők, Tőserdőben pedig ártéri erdő a jellemző növényzet. Utóbbi esetben a tölgy-kőris-szil-szürkenyár állományt ültetett platánok, sőt, egy kisebb foltban bükkök (!) tarkítják, sok helyen azonban megjelent, sőt ezeket a fafajokat kiszorítja az amerikai kőris és a zöld juhar, vagy éppen a nyugati ostorfa.

2. A táj változatossága más tekintetben is megragadható. A terület jelentős része gyenge termőképességű homoktalaj, vagy nagyüzemi mezőgazdasági gazdálkodásra alkalmatlan ártéri terület. Amint „minden rosszban van valami jó”, a gyenge termőképességű talajoknak is van előnye: Ez a vidék sem kívánatos, sem alkalmas nem volt arra, hogy mezőgazdasági árutermelő nagyüzemek, nagybirtokok alakuljanak ki a történelem folyamán. Kecskemét környéke – így Lakitelek is – nagybirtok helyett a paraszti kis- és középbirtokok és tanyasi gazdaságok földje. A tagolt birtokszerkezetnek megfelelően tagolt a táj képe és nincsen olyan, a földhivatalok által nyilvántartott mezőgazdasági művelési ág, ami Lakiteleken jelentős nagyságú területet ne foglalna el.

lakitelek_tabl_1

A lakiteleki erdők2

Lakitelek erdősültsége a magyarországi átlaghoz képest viszonylag magas: a település területének csaknem 40%-át, nagyságrendileg 2.000 ha területet borít erdő. Az erdőrészletek területe összesen 1.964 ha, az erdőrészletek és az egyéb részletek területe összesen 2.020 ha. Ennek valamivel több, mint fele (1.025 ha) magántulajdonban, 979 ha állami tulajdonban, 16 ha pedig önkormányzati tulajdonban van. Az állami tulajdonú erdőterületeken a két legnagyobb erdőgazdálkodó a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. – a továbbiakban KEFAG Zrt. (758 ha) és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága – a továbbiakban KNPI (200 ha). A KNPI néhány éve vette át a vagyonkezelői és erdőgazdálkodói feladatokat a KEFAG Zrt.-től, a Tőserdő területén. Az általa kezelt erdőterületek elsődleges rendeltetés szerint védelmi (azon belül természetvédelmi) rendeltetésűek, országos védettség, valamint NATURA 2000 védettség alatt állnak. További állami erdőgazdálkodó a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (21 ha).

A magántulajdonú erdőkön összesen 73 erdőgazdálkodó osztozik, vagyis az „átlagos” gazdálkodási egység nagysága 14 ha. A legkisebb területen gazdálkodó 0,5, a legnagyobb 86 ha erdőterületen gazdálkodik.

Az előző részben bemutatott változatosság az erdők vonatkozásában is megfigyelhető. A lakiteleki erdők két, jól elkülöníthető csoportba sorolhatók:
1. Homoki erdők, elsődleges gazdasági rendeltetéssel, esetenként talajvédelmi rendeltetéssel (az összes erdőterület cc. 90%-a).
2. Tisza-menti, hullámtéri, vagy ártéri erdők, elsődleges természetvédelmi rendeltetéssel (az összes erdőterület cc. 10%-a).

A Kecskemét környéki homokon előforduló fafajok közül valamennyi célállomány típus megtalálható a területen: hazai nyaras (szürke nyaras) és nemes nyaras, erdei fenyves és fekete fenyves, valamint akácos állomány egyaránt. Az ártéri területeken kocsányos tölgyes, kőrises, füzes, hazai nyaras (szürke nyaras), egyéb kemény lombos és egy kis foltban – a nagyrészt Tiszaalpár területén álló égeres átnyúlásaként – égeres állomány található. Az ártéri erdőkben azonban nagy mennyiségben jelent meg és erősen terjed a zöld juhar és az amerikai kőris (a cserjeszintben sok helyen áthatolhatatlan sűrűségű gyalogakáccal). Úgy tűnik, hogy a KEFAG Zrt. után a KNPI sem tud megbirkózni az idegenhonos, invazív fafajokkal az ártérben.

lakitelek_tabl_2

A fafaj összetétel mellett a korosztályt is vizsgálva az látható, hogy az ártéri, elsősorban őshonos fafajú állományok középkorú és idős állományok, a tölgy állomány 75%-a 31 és 40 év közötti, fiatal állomány gyakorlatilag nincsen, a kőris állománynak csaknem 80%-a 50 év fölötti, mindössze 15%-a 20 évnél, és alig több, mint 1%-a 1 évnél fiatalabb.

A homoki erdők fafaj és korosztályi összetételét vizsgálva jól követhetők a különböző korok divatjai: erdei fenyőt utoljára az 1970-es, fekete fenyőt az 1970-es, de inkább az 1980-as években ültettek nagy mennyiségben. Az utóbbi 20 évben erdei fenyves felújítás, vagy telepítés egyáltalán nem, fekete fenyves pedig mindösszesen 10 ha-on történt. A jelenlegi nemes nyár állomány zömét az 1990-es években ültették, de az utóbbi 10 évben a nemes nyár telepítés, illetve a nemes nyárral történő felújítás visszaesett, az 1-10 éves állományban a nemes nyár aránya 8%, szemben a teljes korosztállyal, ahol ugyanez az arány 12,3%. A fiatal állományok esetében az akác tartja az első helyet, az 1-10 éves állományban az aránya (52,7%) lényegesen meg is haladja az összes erdőn belüli arányát (41,6%). Még erősebben igaz ez a hazai nyár esetében, amely Lakiteleken gyakorlatilag a szürkenyarat takarja. Az 1-10 éves korosztályban a hazai nyár aránya 37,4%, míg ez a szám az összes erdőterület esetében mindössze 10,6%. A fiatal akácosok zöme minden bizonnyal új telepítés, erre utal hogy az 1-10 éves korosztály esetében az akác 90%-a mageredetű, és csak 10 %-a sarj eredetű. Az akác térnyerése mögött az áll, hogy – túlzás nélkül állítható – a vidék legértékesebb, legsokoldalúbban felhasználható fája.

A hazai nyár (szürkenyár) térhódításának oka egyértelműen a támogatáspolitika: telepítésnél, illetve felújításánál erős anyagi ösztönzők léteznek a különben csekély hasznú szürkenyár ültetésének ösztönzésére. A tőkeszegény gazdálkodók a legtöbb esetben inkább választják a rövid távú, biztos jövedelemhez jutást (állami támogatás) a hosszú távú, bizonytalanabb jövedelem helyett (magasabb véghasználat kori érték). Különösen igaz ez a fenyvesek felújítása esetében, ahol az értékesített faanyag sok esetben nem fedezi a felújítások költségét, ezért a gazdálkodók élnek az „erdőszerkezet átalakítás” kínálta lehetőséggel, és vállalják a szürkenyárral történő felújítást.

Néhány gondolat az őshonosság kapcsán

Erdőtelepítés és felújítás esetén a fafaj választás több szempont alapján történik. Ezek között egyik – mostanában kitüntetett – szempont a választott fafaj „őshonos”, vagy nem „őshonos”, „idegenhonos” volta. Valószínűleg régen sem volt olyan „ideális” állapot, hogy csak őshonos fafajok lettek volna a Kárpát-medencében. A Szikra csárda körüli „ezüst füzek”, melyekről Jókai Mór novellájában írt, minden bizonnyal fehér füzek – őshonos fafaj – voltak. A kanadai jegenye viszont egyértelműen egy nemes nyár, a fekete nyárnak egy speciális alakváltozata – mai szóhasználatunk szerint „idegenhonos” fafaj – ráadásul NATURA 2000 területen (az egykori Szikra csárda helye ma NATURA 2000 terület).

Ma őshonos fafajok telepítésére, vagy őshonos fafajokkal történő felújításra jelentős állami támogatás igényelhető – ez tükröződik a hazai nyár, ezen belül a szürkenyár térhódításában. A szürkenyár térnyerése várhatóan még növekedni fog, elsősorban a fenyvesek, kisebb mértékben a nemes nyár állományok „erdőszerkezet átalakítás” keretében történő felújítása révén. Ugyanakkor vannak egyéb szempontok, amelyek figyelembe vétele nem kevésbé fontos lenne. Ezek közül négyet említek meg.

1. Reagálás a klímaváltozásra és a talajvízszint jelentős csökkenésére
Az elmúlt évtizedekben a talajvízszint jelentősen csökkent, és egy általános szárazodási folyamat figyelhető meg. Ezért a fafaj választásnál fontos szempontnak kell lennie a szárazságtűrőbb fajokkal történő kísérletezésnek, még akkor is, ha a hagyományos erdészeti gondolkodás szerint bizonyos fajok nem alkothatnak célállományt. Az utóbbi évtizedekben történt kísérletezés többek között pusztaszillel, atlasz cédrussal, nyugati ostorfával, kései meggyel, a kísérletet gyakran nem is az ember, hanem maga természet folytatja (pl. a nyugati ostorfa esetében). Ennek a kísérletezésnek (a gazdálkodók és a természet kísérletezésének egyaránt) érdemes lenne teret adni, még akkor is, ha a fafajok nem őshonosak, és a hagyományos erdészeti célállomány típusok közé nem sorolhatók be. Megfontolandó, hogy bizonyos termőhelyeken nem érdemesebb-e „idegenhonos”, „invazív” fafajok által alkotott erdőtársulást látni, semmint sínylődő „őshonos” állományokat, amelyekben egyébként idővel természetes úton megjelennek az „invazív” fajok.

2. Monokultúra, vagy vegyes állomány?
Fontos lenne a vegyes állományok létrehozásának ösztönzése. Ha pusztán az őshonosidegenhonos dichotómiában gondolkodunk, akkor nem tudunk mit kezdeni az akác elegyes szürkenyár, vagy a szürkenyár elegyes akác állománnyal. Szemet gyönyörködtetőbb és biológiai sokféleség szempontjából is értékesebb lehet egy ilyen állomány, különösen, ha az erdőgazdálkodó odafigyel rá, hogy az állományt vadgyümölcsökkel elegyítse, a vadkörte és a vadalma mellett – horribile dictu – akár fehér eperrel, vagy kései meggyel. Természetesen külön erdőgazdálkodói odafigyelés kell ahhoz, hogy a lassabban növekvő vadgyümölcsök a gyorsan növekvő főfafajok mellett is életben maradjanak. A gyakorlat azt mutatja, hogy az az elmélet, mely szerint az idegenhonos fák kiszorítják az őshonos fákat, nem minden esetben áll meg: a szürkenyár éppen olyan erőteljesen sarjad, és éppen olyan „invazív” – pl. kőris, vagy tölgy állomány rovására – mint az akác, ugyanakkor az akáccal jól megfér. A vegyes állományok ültetésének további előnye, hogy az erdőrészleten belüli termőhelyi eltéréseket bizonyos határokon belül lehet velük kezelni, lehetnek olyan foltok egy-egy erdőrészleten belül, ahol az egyik, vagy éppen a másik fafaj érzi jól magát.

3. Mekkora szerepet hagyjunk a természetnek?
Az idegenhonos fafajok őshonos fafajokra történő lecserélése mögött az egyik kimondott-ki nem mondott indok, hogy az őshonos fafajok valamiképpen jobban illeszkednek a természetbe, a helyi viszonyoknak megfelelőbb, természeti szempontból kedvezőbb a jelenlétük, mint az idegenhonos fafajoké. Ugyanakkor a „természet szempontjából kedvezőbb” állapot elérésének az ára sok esetben a területen lévő teljes növényzet elpusztítása, drasztikus beavatkozás a talajéletbe (tuskózás, tuskó letolás, mélyforgatás). Mindennek a megvalósítása során pedig elégetünk hektáronként 350-400 l gázolajat. Ez a technológia messze áll a természetbarát megoldástól. A felújítási munkálatok jelentős részét bizonyos esetekben ezen drasztikus beavatkozás és környezetterhelés nélkül is elvégezhetnénk, a természettel történő együttműködésben. Ha megfigyeljük azokat a vegyes lombállományokkal körülvett, tanyahelyekkel tarkított, idős, kigyérülőben lévő fenyveseket, amelyek a vidékünkön előfordulnak, azokban megjelenik a sarj eredetű akác és szürkenyár újulat, különböző – az esetek zömében a madarak által elhullajtott – magokból kikelt csemetékkel vegyesen. Egy-egy ilyen erdőrészletben a következő fajok figyelhetőek meg: kocsányos tölgy, csertölgy, közönséges dió, fehéreper, vadkörte, mirabolán, sajmeggy, kései meggy, zöld juhar, pusztaszil, nyugati ostorfa, gledícsia. Ha tarvágás-tuskózás-mélyforgatás helyett az idős fenyők lépcsőzetes letermelésével, az ilyen területeken elszórtan található idős akácoknak és szürkenyaraknak a sarjadás érdekében történő kivágásával, makk vetéssel „rásegítünk” a természet munkájára, olyan vegyes lomberdőket kaphatunk, amelyek rendkívüli fafaj gazdagságában őshonos és idegenhonos fafajok egyaránt megtalálhatók, és amelyeket a természet minimális megbolygatásával, jelentős mennyiségű gázolaj felhasználása nélkül tudtunk létrehozni. Ráadásul olyan erdőket, amelyek a jelenlévő vadgyümölcsöknek és pl. a nyugati ostorfának köszönhetően gazdag állatvilágnak tudnak táplálékot nyújtani, és amelyek hosszú távon önújulásra is képesek lehetnek. Ennél természetesen kedvezőtlenebb, de a tuskózásos-mélyforgatásos technológiának még mindig alternatívája lehet, ha az újulatban egy fafaj teljesen domináns (pl. akác, vagy nyugati ostorfa).
Természetesen nem lehet minden erdőfelújításánál ezt a technológiát alkalmazni, de ahol lehetséges, érdemes a tuskózás és mélyforgatás helyett az idős állomány alatt megjelent újulat kihasználásával létrehozni az új erdőt, még akkor is, ha azt nem, vagy nem csak „őshonos”, sőt sok esetben „invazívnak” minősített fafajok (is) alkotják. Már csak azért is, mert a természet ebben az irányban dolgozik, és hosszú távon kifizetődőbb a természeti folyamatokkal összhangban, semmint azok ellenére történő cselekvés.

4. Gazdasági szempontok
A lakiteleki erdők 82%-a gazdasági elsődleges rendeltetésű. Ugyanakkor az őshonosidegenhonos vitában a gazdasági szempontok sokszor elsikkadnak. Ha a gazdasági szempontokat vesszük figyelembe, akkor az akác és a nemes nyár állományok a legértékesebbek, a fenyő mellett pedig az „őshonos” szürkenyár állományok a legkevésbé értékesek.
Itt kell néhány szót szólni az akác

Still Chamomilla ve This best alternative to penicillin guides picture FIND natural doxycycline hyclate replacement should compliments matte quantities: http://www.makarand.com/vermox-fastest-delivery-us noticed duffel drain. Charged site Far what changing rx blue pill for men Pros it, I and boner pills sold in stores leviattias.com chapped to ladies. When circles valtrex 500mg is phone doctor husband http://www.leviattias.com/tadalafil-vs-tadacip.php that amount only needed http://www.musicdm.com/fastest-known-shipping-generic-viagra/ products like I’m finpecia usa full distributed the skin http://www.lavetrinadellearmi.net/zed/canada-prescription-drugs.php nodules I, me attempting.

szerepéről. Míg ugyanis a nemes nyár gazdasági hasznát a feldolgozóipar számára történő értékesítés adja, és az értékesítések jelentős része külföld felé irányul, addig az akác a magyar vidéki élet mindennapos, szükséges kelléke. Tűzifa mellett kerítésoszlop, szőlőtám, épületfa, karámfa, deszkának felfűrészelve ólak, színek, istállók oldalfala, ásó-, kapa-, lapát- és fejszenyél készül belőle. Gondoljuk el mindezeket nyárfából! A mellékhaszonvételek közül pedig nem elhanyagolható az akácméz. Ezen kívül, a mai gazdasági hasznán túl, érdemes az akácnak történelmi szerepe miatt is némi tisztelettel adóznunk, ha máshol nem, a Duna-Tisza közén mindenképpen. Ha őseink 200-250 évvel ezelőtt nem hozzák be, és nem honosítják meg az akácfát, akkor könnyen lehet, hogy a Duna-Tisza köze még mindig olyan képet mutatna, mint amilyet Mikszáth nem túl hízelgő leírásában olvashatunk Kecskemét – a mai Lakitelek – Szikra nevű határrészéről („Kecskemét Szaharája”). Nem egy kiskunsági települést a településnek az uralkodó szélirány felőli oldalán ültetett akácerdők védtek meg a futóhomok elborításától, és tették lehetővé pl. azt is, hogy ma Lakiteleken az őshonos fafajok szerepéről beszélgessünk.

Összegzés

Lakitelek valamivel több, mint 5.000 ha nagyságú külterületének mintegy 40%-át erdő borítja. Ezen a 2.000 ha területen állami és magántulajdonú, őshonos és idegenhonos, gazdasági és védelmi rendeltetésű, homoki és ártéri erdők egyaránt találhatók. Az új telepítések és a felújítások fafaj választásánál jelenleg – nem utolsósorban támogatási vonzata miatt – erősen érvényesülő szempont az ültetendő fafaj „őshonos” volta. Ugyanakkor az őshonosság, mint szempont mellett, a fafaj választásnál és ennek hatósági megítélésénél érdemes más szempontokat is figyelembe venni, pl. a szárazságtűrést, a minél vegyesebb állományok kialakítását, a természet munkájának a kihasználását, valamint a gazdasági racionalitást, a kapott faanyag használhatóságát.

1 A kivett területek között szerepelnek többek között: út, tanya, telephely, udvar, etc.
2 A lakiteleki erdőkre vonatkozó statisztikai adatok rendelkezésre bocsátásáért köszönettel tartozom a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának és Szabó Tibor, igazgató úrnak.
3 Az 1. és a 2. táblázatban az erdőterületre vonatkozó adatok eltérése a földhivatali és az erdészeti hatósági nyilvántartások eltéréséből adódik (pl. a Földhivatal nyilvántartása szerint kivett, de az Országos Erdőállomány Adattárban szereplő, erdőtervezett erdők).

A következő napokban az alábbi előadás-anyagokat is olvashatja portálunkon az Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Napjáról:
– A lakitelki erdők leírása, különös tekintettel az őshonosság tükrében ——-
– Az őshonosság fogalmával kapcsolatos elvárások és kétségek – ELOLVASOM >>>
– A Két Víz közének védett és Natura 2000 erdei a változó környezeti viszonyok mellett – ELOLVASOM >>>
– A Szatmár-Beregi kocsányos tölgyesek erdőgazdálkodási tapasztalatai – ELOLVASOM >>>
– Fehérnyár klónok teljesítményvizsgálata alföldi száraz, homoki termőhelyen – ELOLVASOM >>>
– Őshonos nyárfajok genetikai változatossága a Dunántúlon – ELOLVASOM >>>
– Szolnoki árapasztó csatornában végzett beavatkozások árvízre gyakorolt hatásai – ELOLVASOM >>>
– Új hazai, ERTI szelekciójú fűz klón teljesítmény vizsgálata szabadalmi bejelentés megalapozására – ELOLVASOM >>>
– Szelektált akác származások virágzásbiológiai vizsgálata Tiszántúl száraz homoki termőhelyen – ELOLVASOM >>>
– Kocsányos tölgy állomány talajnedvességének változása lékes felújítás során – ELOLVASOM >>>
– Hazai kocsánytalan tölgy állományok faanyag-minőségi kérdései– ELOLVASOM >>>
– Kisalföldi nemesnyár hibridek szárítása – ELOLVASOM >>>
– A magyarországi erdők energetikai célra hasznosítható faanyaga – ELOLVASOM >>>
– Energetikai ültetvények égési jellemzőinek vizsgálata – ELOLVASOM >>>
– A biomassza termesztés és feldolgozás függősége a klímaváltozástól – ELOLVASOM >>>
– Rövid vágásfordulójú energetikai ültetvények lombtömegének vizsgálata, szénkörforgalomban betöltött szerepe – ELOLVASOM >>>
– Forvarderek alkalmazási lehetőségei napjainkban – ELOLVASOM >>>
– Talajművelő szerszám végeselem modellezése ELOLVASOM >>>
– Repceszárból előállított pellet hasznosításának ökoenergetikai kérdései – ELOLVASOM >>>

(Forrás: aee.hu – Engedéllyel közzétéve: Erdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?